HOGYAN KÓSTOLJUNK

Első és legfontosabb szabály, hogy a pálinkát helyesen úgy nevezett középkori szobahőmérsékleten 16-18 Celsius-fokosan kell fogyasztani. Ekkor adja ugyanis ki ízét, zamatát, aromáját. Második – inkább tanács, mint szabály -, hogy a szájpadlásunk és a nyelvünk ne legyen száraz, különben a pálinkában levő alkohol csípni fogja nyelvünk hegyét, és eltompítja az ízlelőbimbókat.

Az első apró korttyal hozzászoktatjuk magunkat az egyébként minőségi pálinkák esetében kifinomult alkoholos ízhez.
Második kortynál, miután a nyelv megszokta az alkoholt, már érezzük a gyümölcsös aromákat.
A harmadik kortynál a nyelv tövében érezzük a kesernyés ízeket is, ilyenkor áll össze a teljes harmónia a szánkban.

Az autentikus pálinkáspohár áttetsző üvegből készült, tulipán vagy trombitavirág alakú. Célja, hogy láthatóvá tegye a párlat tiszta színét, és jól közvetítse az illatokat. Nagy kérdés, miként tudjuk megállapítani, hogy a pálinka valóban az-e, aminek mutatja magát. Hogy egyáltalán gyümölcsből készült-e? A gyümölcsös illat még nem elégséges garancia az eredetre.

Cseppentsünk a kézfejünkre pár cseppet a párlatból, s miután elillant az alkohol, illatoljuk meg a kezünket! Ha gyümölcsillatot érzünk, akkor gyümölcsből készült az ital (gyorsított szárazpróba). Kóstolás után, mikor az üres pálinkáspohár falára kirakódott a pálinka szárazanyag tartalma, a pálinka gyümölcsös illata még érezhető. Ez a pálinka klasszikus szárazpróbája.

Két, az illat alapján könnyűszerrel beazonosítható fontos pálinkabetegség van: az elő- és az utópárlatosság. Az előpárlat, más néven „rézeleje” nagy mennyiségben tartalmaz metilalkoholt, acetátokat. A jó pálinkába ez nem kerülhet bele. Ha mégis, akkor a nedűnek ragasztószaga van, illetve kellemetlen, karcos íze. Az utópárlatosság tartalmazza többek között a kozmaolajokat. Odakozmált, túlfőtt, kellemetlen, kátrányos, büdös szag és íz jellemzi.

Arra sem árt odafigyelni, mennyit kóstolunk. Profi kóstolók egy versenyen naponta akár száz-százhúsz mintát is minősítenek, hisz nem isszák meg, csak illatolják és ízlelik a párlatokat. Baráti társaságban, kóstolókon, fesztiválokon viszont célszerű a mintát kóstolás közben meginni. Két centiliteres mennyiségekben fogyasztva nyolc-kilenc mintát tudunk úgy megízlelni, hogy még képesek vagyunk az ízeket, illatokat jól elkülöníteni.